Dr. Polner Kálmán, a Szent Margit Kórház Nephrológiai Osztály osztályvezető főorvosa vehette át a Magyar Nephrológiai Társaság által alapított Korányi Sándor díjat Siófokon, a MANET XXXII. Nagygyűlésének keretében. A társaság ezzel a díjjal tiszteleg a hazai nephrológia fejlődését segítő kiemelkedő életpályák előtt.
Mindezek mellett a napokban kapta meg a kórház Nephrológiai Osztálya a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Kar Oktató Osztálya címet.
Dr. Polner Kálmán a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumból a Pécsi Orvostudományi Egyetemre 1973-ban nyer felvételt. Pályaválasztását a Kísérletes Sebészeti Intézetben eltöltött öt éves Tudományos Diákköri munkának köszönheti. Az intézetben kutyákon végzett vesetranszplantációs kísérletek célja a cadaver vesék prezervációjához használt oldatok szövet-védő hatásának vizsgálata volt. A diákkörös feladatként a vese mikroarchitekturájának vizsgálatára alkalmas korróziós módszert kellett kidolgoznia. A feladat sikeres megoldása után a vese különleges érstruktúrája lenyűgözte.
Államvizsga dolgozatát a hazai vesetranszplantáció történetéről és eredményeiről írta. Az egyetem elvégzése után az orvosi munkát a Zalaegerszegi Megyei Kórház I. sz. Belgyógyászati Osztályán kezdte. A téma iránti érdeklődésének és határtalan lelkesedésének köszönhetően három év múlva már önállóan végezhetett vesebiopsziákat, vesebetegek gondozását, és immunoszuppresszív kezelését, majd később megbízást kapott a vesebetegek peritoneális dialízis kezelésének megszervezésére is.
– Amikor az első betegünk krónikus dialízis kezelését már otthonról bejáró betegként tudtuk folytatni, akkor a kórházunkban az a hír járta, hogy az I.-es Belgyógyászati Osztályon csoda történt. És valóban én is ekkor éreztem át az orvosi hivatás csodáját, amikor egy beteg ember azért maradt életben, mert számára biztosítani tudtuk a szükséges vesepótló kezelést. Ebből évek múlva a mai korszerű Zalaegerszegi Műveseállomás nőtte ki magát – emlékszik vissza a főorvos.
Életében fontos változás volt, amikor Dr. Taraba István professzor 1985 végén személyesen hívta meg a Fővárosi Tanács Margit Kórházának újonnan épült 43 ágyas nephrologiai osztályára, ami mellé korszerű gépekkel felszerelt 12 kezelőhelyes műveseállomás is tartozott. Ez volt akkor az ország legmodernebb nephrológiai központja, ami a későbbiekben a haza nephrológia fellegvára lett. Taraba professzor vezetésével a Margit Kórházban szerveződtek a Magyar Nephrológiai Társaság vezetőségi ülései, a tudományos rendezvények és a szakmai továbbképzések is. Itt zajlottak a vezetésével kidolgozott nephrológiai szakorvosi vizsgák, és a dialízis nővérek szakképzése is.
– Taraba professzor halála után az én életem is gyökeresen megváltozott. A Nephrocentrum Egészségügyi Szolgáltató Kisszövetkezet vesebetegei 1991-ben felkértek, hogy legyek a műveseállomásuk főorvosa, majd később az Alapítvány átszervezése után a Kuratórium elnöke. Mivel a rendszerváltás hajnalán még mindannyian hittünk a csodákban, így elvállaltam a felkérést, és együtt küzdöttem a betegekkel álmaik megvalósításáért. Az elképzelésük szerint ugyanis a Műveseállomáson nemcsak a legkorszerűbb kezelésben akartak részesülni, de rehabilitált dolgozóként képzettségüknek, és fizikai állapotuknak megfelelőn munkalehetőséghez is akartak jutni. Így kerültem kapcsolatba orvosként és munkáltatóként is a beteg emberek pszicho szociális problémáival, és jogos igényükkel, ami a rehabilitációjuk elősegítésére irányult – mondta Dr. Polner főorvos.
A Haynal Imre Egészségtudományi Egyetemen egészségügyi menedzser, a Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán pedig rehabilitációs szakmérnök diplomát is szerzett, hogy ezeknek az elvárásoknak meg tudjon felelni. Szakdolgozatának témája a vesebetegek rehabilitációja, illetve a műveseállomások akadálymentesítése. Az alapítványnál sikeres pályázatokkal folyamatosan új rehabilitációs munkahelyeket létesítettek.
A Szent Margit Kórház főigazgatója 1997-ben kérte fel, hogy a II. Belgyógyászati-Nerphrológiai Osztály főorvosi állását pályázza meg, és a bérleti szerződéssel privatizált műveseállomást újra a kórház keretei között működtesse.
– Munkám, tapasztalataim során egyre inkább meggyőződésemmé vált, hogy a vesebetegek dialízis kezelésének fetisizálása helyett inkább a komplex rehabilitációra kell törekedni. Ezért kiemelt hangsúlyt fordítottunk a betegeink szociális támogatására, a betegoktatásra és a családok segítésére. Nem elég csak az orvosi ellátásra fókuszálni, hanem a pszicho szociális gondokat is kezelni kell, mert ha elhanyagoljuk, akkor az egyre súlyosabbá váló pszicho szociális problémák visszahatnak a betegség további alakulására, ezzel növelve a kísérő betegségek és szövődmények rizikóját, a kórházban töltött napok számát és a mortalitást – vallott orvosi hivatásáról. Mint mondta, – egyre erősebben hangoztatjuk a multidiszciplináris team munka jelentőségét, nem csak a betegoktatásban, hanem a mindennapi betegellátásban is. Különösen szakképzett szociális munkásra és dietetikusra van égetően szükség ahhoz, hogy a vesebetegek hátrányos helyzetét sikeresen kompenzáljuk. Ezen a téren még különös jelentősége van az önmaguk dialízis kezelését otthonukban vállaló betegek oktatásának is.
Most a Szent Margit kórházban azon fáradoznak, hogy a legjobb kezelést biztosító, egyénre szabott módon kivitelezhető otthoni hemodialízis kezeléseket is bevezessék hazánkban, ami a betegek számára a legjobb túlélést és életminőséget jelentheti. A főorvos vallja, hogy a sikeres gyógyítás az orvos szakmai tudására és gyakorlatára épül, de meghatározó jelentősége van szociális érzékenységének, betege iránti tiszteletének és segítőkészségének, vagyis a holisztikus szemléletének.
Ebben a szellemben kezdtek el 18 évvel ezelőtt az egyik legsúlyosabb nephrológiai kórképpel, az ANCA asszociált vasculitissel foglalkozni. A korrekt diagnózisra és következetes terápiás elvekre épülő eredményeik ma már nemcsak hazai, de a nemzetközi elismerést is kivívtak. Az általuk levont konklúzió szerint az idős betegeket is sikeresen lehet – sőt kell is kezelni, ugyanolyan terápiás elvek szerint, mint a fiatalabbakat, de mindvégig nagyobb odafigyelést és pszicho szociális gondoskodást igényelnek.
– Az általam vezetett Szent Margit Kórház Vese Alapítvány Kuratóriuma 2007-ben döntött arról, hogy Diósjenőn egy kempingben egy hetes, bentlakásos, multidiszciplináris elméleti és gyakorlati oktatásra épülő oktató-, és életmódtábort szervez, alkalmanként 10-12 fő vesebeteg és hozzátartozója részvételével. A kurzus mindenki számára ingyenes, a költségeket az Alapítványunk fedezi. Az oktatói csapat gerincét az osztályunk orvosai, szakdolgozói és meghívott külsős szakemberek adják, a tábor teljes ellátását önkéntes segítőink biztosítják. Eddig 12 turnusban összesen 130 fő beteg és 138 fő segítő hozzátartozó vett részt a programban. Az összeállított oktatási programunk célkitűzései közül kiemelt helyet kap a betegek és hozzátartozóik tudatos együttműködésének segítése, a betegség elfogadása, a compliance javítása és a közös megküzdés a betegséggel – mesélt arról, amire nagyon büszke.
A jelenleg legjobb vesepótló kezelés a vesetranszplantáció, így, mint mondta, arra törekszenek, hogy az alkalmas betegeik mielőbb felkerüljenek a várólistára, és ha van megfelelő rokonuk, vagy közeli hozzátartozójuk, akkor az élődonoros lehetőséget is próbálják meg.
Az oktatás kiemelkedő eredményekre vezetett mind a veseelégtelenség progressziójának fékezésében, mind az önkezelés választásában, mind pedig az átültetéses aktivitás növelésében. A hozzátartozókkal történő oktatás és képzés rendkívül javította a család összetartását a betegséggel történő közös megküzdésben, a pszicho szociális kérdések közös megoldásában, a segítő és támogató magatartás kialakításában.
– Az eredmények egyértelműen bizonyítják, hogy nem a veseelégtelenséget, hanem a beteg embert kell gyógyítani. A siker kulcsa a holisztikus szemléletű betegellátásban, valamint a betegséget elfogadó és együttműködő beteg és családja kezében van – vélte Dr. Polner Kálmán.
